Rejtjeles üzenet fáklyákkal (zseblámpákkal)

A következő módszert olyan esetekre ajánljuk, amikor messziről, este szeretnék társainknak üzenetet eljuttatni anélkül, hogy az ellenség azt megfejthetné.

A módszert egy John Smith nevű angol utazó jegyezte fel, aki a források szerint 1602-1605 között zsoldosként részt vedd Erdélyben a török elleni ütközetekben.

Érdemes tudni, hogy arról a John Smithről van szó, aki később részt vett az újvilág, vagyis Amerika angol meghódításában. Így már nem nehéz kitalálni, hogy bizony, ő az a férfiú, aki megismerte a Pocahontas nevű indián lányt, hogy kettejük köré az utókor szerelmi történetet kanyarítson.

Smith életénél csak a fantáziája volt kalandosabb, ezért nem tudni pontosan, az általa leírt módszert valóban alkalmazta-e, mindenesetre nekünk nagy szolgálatot tehet szabadtéri kalandtáborokban.

A módszer első felében az abc-t kér részre osztjuk: egy A-tól L-ig tartó, és egy M-Z-ig tartó részre.

A betűket a jeladáskor fáklyával jelezzük, mégpedig A-L-ig egy fáklyával (zseblámpával), M-Zig két fáklyával (zseblámpával).

a b c d e  f g h  i  j k l
1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1 1

m n o p q r s t w x y z
2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2

Ha az első szakaszból álló betűt akarunk jelezni, annyiszor emeljük fel a fáklyát, vagy villantjuk fel a zseblámpát, ahány helyre van az adott betű az A-tól. Ha a második feléből valót jelzünk, annyiszor emelünk fel két fáklyát, ahány helyre van az adott betű az M-től.

A fényt addig tartjuk fent a betűjel végén, amikor a másik egy villanással vissza nem jelzett, hogy megértette, lejegyezte.

A szavak végét három fáklya (zseblámpa) fellobbanása jelzi.

Az ékezetes betűk jelölése érdekében a Smith által használt angol abc-t átigazíthatjuk magyar változatra, de fontos, hogy az egymásnak jelző felek ebben megegyezzenek.

Forrás: Gömöri György (szerk.): Angol és skót utazók a régi Magyarországon 1542-1737. Argumentum, Budapest, 1994, 25. o.
Ajánlott:  C. Cutean Éva (szer.) John Smith kapitány utazásai és cselekedetei. Kriteriaon Kiadó, Bukarest, 1980